Bux Jani

Lázár János tőzsdézett. Amit természetesen semmilyen törvény nem tilt, sőt még bevételre is szert tett, ami - mondhatnánk - dicséretes cselekedet. De csak mondhatnánk, hiszen néhány szépséghibája van a pénzügyi szakzsargon szerinti „carry trade” ügyletnek.

Elsőként az, hogy amit nyert a réven, azt elveszítette a vámon, hiszen el is bukta a parketten megjátszott pénzt. Másodszor Lázár úr egy nagyváros polgármestereként tette mindezt és erre még az sem mentség, hogy a város képviselő-testülete felhatalmazta őt erre, hiszen aki ismeri a magyar közigazgatást és a vonatkozó törvényt, az tudja, hogy manapság bárki lehet önkormányzati képviselő, sőt polgármester, semmilyen minőségi - horribile dictu szellemi(!) - követelményt nem támasztanak a közösségek politikai vezetőivel szemben.

Egészen durván fogalmazva: ha valamelyik településen az ólból kivezetett disznót megválasztják, akkor ő lesz a polgármester.

Ez van, ez jelzi sajnos a mai magyar közállapotokat. Magyarán, az egyszeri politikus, polgármester emberi kvalitásaira, műveltségére, szakmai felkészültségére és egyéni tisztességére, erkölcsi érzékére van bízva, hogy megállja-e a helyét a polgármesteri hivatalban. Jó, persze, embert nem ölhet, nem lehet büntetett előéletű, de hát ismerve a magyar politikai „elitet” - ahogy ezt a viszkis rabló keresetlen szavakkal megfogalmazta - az országgyűlés és a pártok tagjai közül bizony sokaknak mellette lett volna, vagy lenne a helye kenyéren és vízen...

No, de vissza az emberi tényezőhöz és a lézerező Lázár úr egyéni erkölcsi felfogásához. Merthogy az erkölcs e kérdésben kardinális kérdés meglátásom szerint, és messze túlmutat a véleményvezér frakcióvezetőn. A polgármester fejéhez ugyanis senki nem tartott revolvert, hogy vigye tőzsdére a mások, tehát a város polgárai által megkeresett pénzt, és közgyűlési határozat ide vagy oda, mondhatta volna azt is, hogy ez merőben kockázatos ügylet, és tartozik annyi felelősséggel az általa képviseltekért, hogy nem bocsátkozik ilyen kétes ügyletekbe. De nem tette. Sőt, most, hogy elbukta a pénzt - a gazdasági krízisre, a svájci frank árfolyamváltozására, és az önkormányzaton kívül álló okokra hivatkozva -, nagy hanggal a vele szerződésben álló banktól követeli a kockázatmegosztást.

Az egy dolog, hogy a magyarországi rabló bankokat már régen ki kellett volna szorítani az országból, de ha már itt vannak, és a hiteleiket igénybe veszi valaki, akkor ép erkölcsi érzékkel rendelkező ember nem mondhat erre mást csak azt, hogy a pofátlanság és az erkölcstelenség netovábbja, hogy az elbukott pénzt a bankon követeli a frakcióvezető. Teszi ezt ráadásul úgy, hogy akkor, amikor nyert az ügyleten, nem kopogott az Erste ajtaján, hogy megköszönje a segítséget és felajánlja a nyereség megosztását is.

Nem a bank védelméről van tehát szó, hanem arról a farizeus, szemforgató magatartásról, amit a Fidesz és politikusai rendszeresen folytatnak a parasztvakítás közepette. Ugyanezt művelik ugyanis az EU-val szemben, amikor szabadságharcot hirdetnek az uniós elnyomás ellen, utána pedig fület-farkat behúzva lábhoz tette fegyverrel végrehajtják a félhülye, degenerált, aberrált, buzeráns brüsszeli vezetés diktátumait. A fideszes fiúk a mai napig nem tudnak A-t vagy B-t mondani, nem tudják levetkőzni a beléjük vert szolgalelkűséget, nem tudnak egyértelműen és elkötelezetten a nemzet mellé állni.

Eltapsolni - csakúgy mint a börtönérett másik oldal - el tudják a nemzet pénzét, miközben bennünket, a lassan a mindennapi megélhetés biztosításába is belepusztuló embereket kárhoztatnak azért, mert túl sokat fogyasztunk, mert felelőtlenül vettük fel az egyébként megtévesztésen és hazugságokon alapuló hiteleket - amiből természetesen ők már hasznot húztak és nyereséggel léptek ki csókos, VIP-ügyfelekként. Lázár erkölcsi felfogását - ha lehet ezt annak nevezni - az is jól jelzi, hogy magától értetődően nem pusztán polgármesteri, hanem a legnagyobb kormánypárt frakcióvezetőjeként is fellép, sőt megfenyegeti a bankot, hogy annak a törvényhozásnak a segítségét kéri majd ellene, aminek mellesleg ő az egyik oszlopos tagja és amelynek patkójában ő vezényli a narancsos szavazógépet.

Igen, gyalázatos, elvtelen rablóbanda a bankvilág, ezt minden épeszű magyar tudja, csakhogy a fideszes fiúk ugyanúgy pozícióba emelték majd azóta is kiszolgálják a karvalytőkét az elmúlt több mint húsz esztendőben, mint ahogy a bolsevik kommunisták, és a liberális zsidó oldalbordáik.

Talán nem erőltetett a párhuzam : ha egy ember így vezet egy várost, akkor hogyan dönt országos ügyekben, a mi mindnyájunk sorsáról? Nincs tehát kit hibáztatni, hacsak nem önmagukat, akik képtelen átlépni az árnyékukat, azt hiszik, hogy még mindig az a mérvadó, amit a tengerentúli janicsárképzőkben a gengszterváltás hajnalán, tanítóik beléjük programoztak és nem veszik észre, hogy több millió emberben élesztették fel megint hamisan az abbéli reményt, hogy valaha is jobb sorsunk lesz és éltetik változatlanul az utcára is vonulókban azt az illúziót, hogy ők kivezetik az országot a totális csődből, amibe jutottunk.

A „zemberekre” hivatkoznak lépten-nyomon, miközben a”zembereket” szakmányban gyilkoltatják le a cigánysággal, a „zemberek” kényszerűen megürülő ingatlanjait játsszák át az új hazába készülő zsidó hordáknak, a „zemberekre” akiktől még az önvédelem jogát is megtagadják - hiszen az írott szó, máris malaszt maradt -, a „zemberekre”, akiknek lassan a napi betevő falat megkeresése is gondot okoz, többek között a „fiúk” által is elkövetett kapitális hibák miatt.

Rendkívül gyenge, kizárólag a pártfegyelem által vezérelt kádereket ültetnek pozícióba, a gondolkodó hazafitól félnek, mint ördög a tömjénfüsttől, és ameddig a „svájci emberük”, Simicska Lali kasszakulcs-tartójára van felfűzve az egész Fidesz, addig nem is várható tőlük érdemi javulás. Ebben a helyzetben persze sajnos tényleg nincs más út ,mint előre, velük, hiszen elérték amit akartak: csak ők maradtak a páston, senki nem képes őket leváltani, hacsak brüsszeli és tengerentúli kiképzőik meg nem gondolják magukat és új garnitúrát nem ültetnek a nyakunkra. Ráadásul ma már minden képviselőnek addig tart az esetlegesen a „mainstreamtől” eltérő felfogása, ameddig be nem kerül az Országgyűlésbe és meg nem ismertetik vele a belterjes „játékszabályokat”. Ameddig ki nem derül számára, hogy kinek, mi a szabott ára, ameddig a kezdeti kapálózás tart.

És sajnos mi is, a nemzet is hibásak vagyunk: ne áltassuk magunkat, több mint húsz éve beletörődünk abba, hogy folyamatosan megvezessenek bennünket, egymást öljük, mint Wass Albert Magyar Cirkuszában, ahelyett, hogy a porondról a rajtunk röhögő, vesztünkre fogadásokat kötő és azokból hasznot húzó mocskok közé ugranánk és kardélre hánynánk őket. Ezzel szemben a mindennapi megélhetésért küzdünk, mindenkitől magunkra hagyatva, nem születik egy második Horthy vagy egy Hunyadi János, nincs egy tisztességes, makulátlan, saját érdeke helyett valóban a nemzet boldogulását szem előtt tartó, és azért tűzön-vízen keresztül tenni akaró vezérünk.

Levezethetjük a feszültséget az interneten, okoskodhatunk, de ameddig nem a „Tízparancsolat” betartása lesz a kormány- vagy a választási program, addig is, kedves testvéreim: térdre imához!

Szabolcsi Bence

Teljesen egyetértek ezzel a véleményeddel.

"nyer pár kört, majd utána a sorozatos veszteségei láttán elkezd hőzöngeni, hogy az egész igazságtalan, és tessék neki kompenzációt adni, az egészen más tészta"

Már megint a farka között a tőgye liberálbolsevik effektus. Ajánlom figyelmedbe a neoprimitív pénzpiaci rendszerrel rendelkező überszocialista Egyesült Államokat, azon belül is a középkori színvonalon működő Las Vegast, ahol az általad felvezetett istenkáromlás a világ legtermészetesebb módja, és nemhogy követelni nem kell, hanem teljesen természetes, hogy az elvesztett összeg nagyságától függően különböző mértékű kompenzációt kaphatsz.

Hasonlóképpen a barbár Franciaországban a világ legtermészetesebb módján ajánlották fel az árfolyamveszteség megfelezését az ottani bankok, ugyanis pontosan tudták, hogy az egész devizaspekulációra és ügyletre ők beszélték rá az önkormányzatokat.

Szemmel látható ugyanis az az el nem hanyagolható tétel, hogy Lázár önkormányzata NEM működési költségek miatt adósodott el, hanem a bank, vagy bróker beszélte rá az ilyen módon történő pénzkeresésre, melyet világosan bizonyít az a tény, hogy ez az első két évben hasznot hozott a városnak és értelemszerűen még nagyobbat a kötvény kezelőjének, amiről megint hajlamos vagy elfelejtkezni.

Mindehhez tartozik, hogy a város ebből ki is akart lépni, "de mintegy véletlenül" ez nem sikerült, mert addig húzta az időt a bank, amig már nem lehetett ezt meglépni.

Ha van iskolapéldája a felületetésnek, és a hülyének nézésnek, akkor az éppen ez az eset. Egyébként, újólag emlékeztetnélek arra, hogy az, hogy a befektetést AJÁNLÓ és KEZELŐ vállaljon felelőséget a veszteségből is, az egy teljesen normális elvárás, különösen ha olyan szerződései vannak, amelyek számára a város vesztesége esetén is nyereséget garantálnak.

PONT nem arról az esetről van szó, hogy Hódmezővásárhely elkártyázta volna a pénzét, hanem arról, hogy megkereste egy liberálbolsi öltönyös tanácsadó, aki rábeszélte őket erre a hülyeségre, majd amikor nem működik, akkor rögtön kibújik belőlük a valódi én, hogy a veszteséghez persze semmi közük.

Na menjenek a p*csába.

Mert nem az a baj, hogy azt mondják, "uraim, játszottak és vesztettek", hanem az, hogy ŐK VITTÉK BE A SAJÁT KASZINÓBA a játékost, akinek ez eszébe sem jutott volna, mert nem is ért a játékhoz, hogy a "biztos nyerő szisztémával" lehet játszani, és a piramisjátékhoz hasonlóan, pár részlet kifizetésre is kerül. Majd amikor nem nyer, akkor azt mondják, maradjon és szépen elveszíttetnek vele mindent és a végén közlik, hogy "de hát ez a szerencsejáték".

Jobb helyeken az ilyen kerítőt rövid úton agyonverik, ha szerencsejátékról beszélünk, itt meg vannak, akik még védeni is akarják őket. Pfuj!

azé tegyé má különbséget ha felvázol valaki egy koncepciót..egy saját véleményt.. vagy csak a nyavajgás..sztem ez menni fog.

Egy példa, hogy a hülyék is megértsék. Ha valaki a kaszinók szabályozásáért, korlátozásáért dolgozik, az jó dolog, sok sikert. Ha viszont valaki odaül a rulettasztalhoz szerencsejátékot játszani (más pénzével), nyer pár kört, majd utána a sorozatos veszteségei láttán elkezd hőzöngeni, hogy az egész igazságtalan, és tessék neki kompenzációt adni, az egészen más tészta, és a siker is másképp mérendő, mondjuk az illető felelősségre vonásával.

Gondolom, az eleje rád (is) vonatkozik, a többit meg, mindenki megtapasztalhatja - akármelyik oldalon is álljon.

ez tényleg beteges..nickek mögötti emberek osztanak eszet az országvezetéshez.. miközben életük legnagyobb műve az..nyomkodják a pattanásaikat.. a családjukban nem tudnak rendet tenni vagy növekedési tervet készíteni..mert persze azért is a kormány felelős..

azért látni kéne..az ilyenek minden kormány alatt csak kifogásokat gyártanak.

Ha valaki akar valamit akkor ezek azért szurkolnak nehogy sikerüljön..hiszen az egyengíti az elméletüket..nem kell akarni semmit úgy sem sikerülhet..

Sejthető volt. Jani csúnyán megégette magát (és ami rosszabb, Hódmezővásárhelyt is), most meg nyavalyog.

http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/02/03/sokat_hozott_lazar_devizaspekulacioja/

Bort isznak és vizet prédikálnak?

http://hvg.hu/gazdasag/20120202_Lazar_ErsteBank_beperles#s=eco

"Ha röviden szeretnék fogalmazni, akkor azt mondhatom, hogy a vezérkultusz legfontosabb következménye a józanság elvesztése, a józan gondolkodásra való képtelenség.

A történelemben, és különösen is a XX. században, számos alkalommal övezhetett kultikus tisztelet politikai és katonai vezetőket. Általában válságos időszakokban jelennek meg a vezérkultuszok, amikor az adott politikai közösség kiemel a tagjai közül egy embert, akit olyan képességekkel, tulajdonságokkal és tettekkel ruház fel, amelyek „képessé teszik” őt, legalábbis a propaganda szintjén, a válságjelenségek, a válságos körülmények kezelésére, a „szebb” és „boldogabb” jövő megteremtésére. Azaz: a propaganda szerint a személyével összekapcsolt vágyakat minden körülmények között képes megvalósítani. (E vágyakat a szakirodalom „kollektív vágynak” nevezi). E folyamat eredményeként „[a] kollektív vágy ereje a vezérben ölt testet. […] Egyedül a vezér misztikus ereje marad, és az ő akarata a legfőbb törvény” ‒ írja Ernst Cassirer."

http://horthy-mitosz.blog.hu/2012/01/07/a_vezerkultuszok_kovetkezmenye

http://mandiner.hu/cikk/20120202_a_demokrata_kor_schmitt_pal_artatlansagarol

Hát ez gyönyörű. :D (tudom, minek nézek baromságokat)

Igen, nekünk igazából sosem volt helyünk ezekben az együttműködésekben...

A kisantant egyébként ékes példája, hogy nem egymás támogatása és kölcsönös előnyök szerzése foghatja össze a kelet-eu-i kisállamokat, hanem a közös ellenség. Nekünk ki kellett maradni, hiszen magyar területekkel lettek lekötelezve a francia befolyás elfogadására. De őket is megvezették :) Kifele eladták, hogy OMM szerepét átvéve, a közép-eu-i német és balkáni szovjet terjeszkedés ellensúlyozására kiválóan alkalmasak, valójában pedig csak egy közös céljuk volt: Mo. fékentartása, 1938-1941-ben aztán gond nélkül cserbenhagyták egymást a német-szovjet terjeszkedéssel szemben...

Nyugaton még a mai napig nem értik igazán a II. vh alatti történteket, hogy az úgymond szövetséges csatlósállamok legfőbb ellensége nem a nyugat vagy SZU volt, hanem egymás ellen fegyverkeztek...

A II. vh. utáni föderációs tervek többségében - mármint a helyi kezdeményezésekben - szinén nem szerepeltünk, jugoszláv-bolgár-román, esetleg kibővítve egy északi lengyel-CsSz szállal, hiszen újfent magyar területekkel kenyerezték le őket, csak ezúttal a SZU, aki végül egy akolba terelt minket...

És ma is látszik, hogy egy (két) hihetetlenül igazságtalan területi rendezés lassan 100 éve képes ellehetetleníteni a térségbeli együttműködés valós tartalommal töltött és spontán kialakulását, bár az EU és NATO révén újfent egy akolban vagyunk...

Természetesen magyar szemszögből néztem a helyzetet, hogyan lehetnénk egymás szövetségesei. A lényeget leírtad, nekünk nem volt helyünk az új szövetségi rendszerben.

Ma szvsz annyiban tér el a helyzet, hogy az Uniós támogatásokért, egymás nyakára lépünk, és az egységes fellépés nagyobb sikerrel kecsegtethetne, mint ahogy volt már erre is példa.

Pont az ellenkezője történt...

OMM fennmaradása mellett éppen az ereje - mint a hagyományos európai erőegyensúlypol. fontos szereplője - szólt. De a háborúban tett felelőtlen ígéretek, a kissebbségek által kitűnő prpagandával elterjesztett "Európa beteg embere II." és a fő hadviselő felek kimerültsége együttesen arra vezette az antantot, hogy akkor hagyják bomlani...

De már a bomlasztás is az új együttműködés kereteinek megteremtésének volt alárendelve, ennek a levét ittuk pl. a vasúthálózat kialakítása, amely a formálódó kisantant államainak összeköttetése miatt stratégiai kérdéssé vált. A nyugati pol. nemhogy akadályozta volna az utódállamok együttműködését, közös fellépését, hanem minden eszközzel támogatta, Lengyelországot is a kisantant felé terelve, csak nekünk nem volt helyünk itt...

'45 után is születtek nyugati és jugoszláv tervek is az együttműködésre, de a SZU itt közbeszólt... A visegrádi hármak-négyek lassú elhalásához meg nem kellett nyugati ösztökélés, megoldottuk mi magunk...

"Ellenzéki összefogás nélkül aláírták a halálos ítéletüket – mondta ma reggel az LMP új frakcióvezetőjének a közszolgálati televízió műsorvezetője. Az lesz a sorsuk, mint a Fidesznek az első ciklusban – érvelt ma este az egyik népszerű baloldali beszélgetős műsor résztvevője. Megkérdőjelezhetetlen toposz kezd kialakulni, amely szerint a Fidesz ellenzéke csak akkor lehet sikeres, ha együttműködik. Pedig akadnak itt azért ellenérvek."

"A bizonytalanok - akiknek egyelőre akkor sem kell az MSZP, ha már nem elégedettek a Fidesszel – megnyerésére csak olyan potens párt lehet esélyes, amely hihetően új és más, s amely nem elégszik meg az elmúlt idők unalomig ismert „szorozd meg mínusz eggyel!” ellenzéki stratégiájával."

http://torokgaborelemez.blog.hu/2012/01/31/433_keresztviz_es_csalan

"A Schmitt Pál plágiumügye körül történtek reményt adnak arra, hogy Magyarország nem teljesen Kelet: az ügy szereplői a tisztázás irányába mozdultak el, furcsa lenne, ha Schmitt Pál a nyári szabadságára elnökként menne – mondta a hvg.hu-nak Török Gábor. A Corvinus Egyetem tanárát arról is kérdeztük, mit szól a Fidesz-tábor Orbán Viktor „fegyverletételéhez” és mit hozhat az ellenzéknek a 2012-es év."

http://hvg.hu/itthon/20120131_torok_gabor_fidesz

Naivitás azt hinni, hogy errefelé az ellenségeskedés szításához bármilyen külső tényezőre lenne szükség. Megy az magától, Slotát sem "helyzetbe hozták", mint ahogy a Jobbikot sem.

Nem is értem, milyen közbelépésre utalsz.

" Épp ezért volt veszélyes mikor Orbán a lengyelekkel akart kooperálni. Angela Merkel és Sarkozy jól felismerve a helyzetet közbelépett. "

Sajnos Viktor nem mérte fel akkor jól a helyzetet prospero, tudhatta volna, hogy ez a szoros közép-európai kooperáció csak a néhai Lech Kaczyńskival mehetett / működött volna, a Komorowski / Tusk féle duó erre totál alkalmatlan. Borzasztó tragédia ez, hogy akkor áprilisban lezuhant a lengyel elnök gépe, ezzel együtt odaveszett ez a kooperációs lehetőség is. Júniusban hiába vezetett a lengyelekhez első útja, világos volt, hogy Kaczyński halálával kútba esett az ügy.

Vagy az is lehetett, hogy Viktor ki akarta ugratni a bokorból a nyulat, hogy vajon hányadán is állunk Tuskékkal??

Sok lengyel szólalt meg a békemenetes videók alatt, állítólag a rendszerváltás óta a legrosszabb kormányuk van... ők biztos tudják...

2/3 ?

http://www.origo.hu/itthon/20120131-a-jobbik-politikai-strategiaja-csalodott-eu-szkeptikus-fideszes-szavazokra.html

Olvasva a cikket a határ revízióról. Én még ezt is elképzelhetőnek tartanám, HA

1. a határon túl élők tényleg ezt akarják és ehhez közel 100%-os támogatottságot tudnak szerezni a kérdéses területeken

1/a: meg tudják szerezni hozzá szlovák társadalom támogatását

2. csakis békés úton rendeződhetne a helyzet.

Na most, ehhez olyan országnak kellene lennünk, amelyhez érdemes csatlakozni.

Hiányos történelmi tanulmányaimat felidézve nekem úgy rémlik, hogy Trianon egyértelműen célozta a Habsburg-Magyar Monarchia felbomlasztását, mint olyan országét, aki erős ellenfél lehet. Nyugat érdekelt volt abban, hogy olyan országok jöjjenek létre, amelyek megegyezésre, közös fellépésre képtelenek, mert belpolitikájukban elég csak mondjuk egy Slotát helyzetbe hozni, a szövetségre készülők immár egymás ősellenségei.

Ha Kelet-Közép Európa képes lenne egységesen fellépni az Unióba való belépés után, akkor jobban tudná érvényesíteni érdekeit. És ez nem érdeke a magországoknak, mert így súlyos pénzektől esne el mezőgazdaságuk, iparuk a Kelet-európai régió javára. Attól, még háború van, hogy nem fegyverekkel vívják. Méghozzá a jólét fenntartásáért.

Épp ezért volt veszélyes mikor Orbán a lengyelekkel akart kooperálni. Angela Merkel és Sarkozy jól felismerve a helyzetet közbelépett.

Ez is egy jó írás ebben a témában, persze csak szvsz:

http://reposzt.hu/blog/k%C3%B6nt%C3%B6s-l%C3%A1szl%C3%B3/2012-01-28/magyar-dr%C3%A1ma?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201202

"Noha a külföldi sajtó mintha lecsendesedett volna, a „magyar ügy” még messze nem került le a napirendről. Ebben a helyzetben az olyan átlagpolgárnak mint én, elég nehéz elhessegetnie azt a benyomását, hogy azok, akik Magyarország látványos „megbüntetésére” szánták el magukat, a korábbi retorikus össztűz csillapítása után a jogi fogásokat keresik. Ami számomra teljesen nyilvánvaló, hogy a kritikák egy jó részének alapvetően ideologikus indíttatása van (erről leginkább az az abszurd igény árulkodik, hogy az MNB elnök ne tegyen esküt a magyar Alaptörvényre). Ugyanakkor az elmúlt időszakban Magyarországot ért külföldi ideologikus támadássorozat újra felszínre hozta a magyar társadalomban már eleve meglévő évszázados törésvonalakat. Ennek legfrisebb, nyilvánvaló jele Gyurcsány Ferenc sokatmondó beszéde, amely nagyon is érzékeli a magyar problematika történeti mélységeit, ám ugyanakkor előrevetíti a magyar társadalom ideologikus meghasadtságának a fixálódását.Tragikus.

Magyarország úgy lépett be a globalizált gazdasági erőtérbe, hogy közben nem tudta megoldani saját történetének alapvető kérdéseit. Erről szól a rendszerváltás óta eltelt húsz év, erről szól a mai Magyarország és a „világ” között zajló gyakran hiszteroid vita.

Ezért aztán az csak a felszín, mintha itt valamiféle jelen idejű társadalmi vitáról lenne csak szó a kormány politikáját illetően. A politikai szimpátiák és antipátiák mai alakulása, a magyar társadalom mélységes megosztottsága, messze túlmutat a kormány gazdaságpolitikájának szorosan vett szakmai kérdésein, s amire mutat, az a mi szerencsétlen történetünk. S azt jelzi, sajnos, hogy magyar társadalomtörténet egy régóta kialakult törésvonalát a rendszerváltás elmúlt húsz éve sem volt képes meghaladni.

A napjainkban a világsajtó által is felerősített magyar dráma nem kevesebb, mint egy régóta zajló szellemi és érzelmi polgárháború újabb fejezete, amelynek egyetlen alapvető és igazi kérdése a nemzeti identitás és modernitás egymáshoz való viszonya. Nyilvánvalóan régi történet ez, a kezdete legalább a 19. század második felére nyúlik vissza, s összefüggésben van a magyar polgárosodás sajátosságaival, a „haza és haladás” fogalmai mentén kialakult társadalmi hasadtsággal.

S aztán jött a rettenetes 20. század, amely a fasizmus kétségbeejtő úttévesztésével és a kommunizmus megsemmisítő hatalmával nem hagyott teret a modern magyar identitás megfogalmazására, hanem még inkább elmélyítette az amúgy is frusztrált magyar közösségi öntudat meghasadtságát.

Az Orbán kormány karakteres filozófiája azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a rendszerváltás óta eltelt húsz év kevésnek bizonyult egy relatíve egységes modern magyar önértelmezés megfogalmazására, s továbbra is magunkkal hurcoljuk történelmi koloncainkat. Nem volt itt idő a huszadik század ijesztő közelségében a magyar nemzeti identitás és a modernitás közti történelmi szakadék áthidalására egy belső, szerves fejlődés eredményeként.

S ezt a meghasadtságot azért olyan iszonyúan nehéz felszámolni, ha egyáltalán lehetséges, mert a magyar történelem különböző, mentálisan máig is beépült hagyományrétegei kelnek itt új életre, s vívnak egymással öldöklő harcot. Nem bírt tehát létrejönni egy egységes, összefoglaló magyarság fogalom, mert a különböző identitás-hagyományok szétfeszítenek minden keretet.

S ha ennek a kormánynak támogatottsága van, az nem azért van, mert az emberek elkezdtek gazdasági szakkönyveket bújni, s rájöttek, hogy az „unortodox” gazdaságpolitika jó. A kormánynak azért van támogatottsága, mert azt tudta közvetíteni sokaknak, hogy magyar történelmi kontextusban van egy víziója Magyarországról, mint immár szabad és független országról, az Európai népek közösségében.

Nos, ez az, amit a szocialista – liberális oldal tragikus módon soha nem tudott közvetíteni, mert soha nem értette meg a nemzeti öntudat folytonosságának a megteremtése iránti történelmi igényt. Sőt, minden ilyen irányú kísérlet restaurációs szándékként lett interpretálva, mintha bizony a modern Nyugathoz való csatlakozásunk csak a magyar történeti identitás feloldódása árán valósulhatna meg.

Ám attól tartok, hogy a kormány küzdelme az újrafogalmazandó magyar identitásért, a visszacsatolás a megakadt magyar polgárosodási folyamatokra túl kurucosra sikeredett. Mint egyik korábbi bejegyzésemben írtam, a kormányzati retorika mintha foglya maradt volna egy nemzeti romantikus függetlenségi eszménynek. Így nemhogy nem enyhítette a „haza és haladás” fogalmaival jelzett történelmi feszültséget, hanem inkább azt tette nyilvánvalóvá, hogy történelmi meghasadtságunk nem szűnt meg. A szellemi polgárháború tovább folytatódik.

Ugyanakkor a kormány történelmi kísérletének támogatottsága igen erőteljes üzenet arról, hogy Magyarország csak akkor tud igazán a globális közösség harmonikus tagjává válni, ha önmaga történelmi frusztrációit meghaladva, a nemzetközi erőtérben legitim teret kap egy modern magyar nemzeti önértelmezés felépítésére.

Nos, ez az a történelmi igény, amit a nyugati filozófiai liberalizmus –saját empatikus készségének teljes hiányát demonstrálva - nem ért, vagy nem akar megérteni. Azt várja el Magyarországtól, hogy egyik pillanatról a másikra váljon le saját történetéről, s mintegy a semmiből konstruálja újra önmagát. A Nyugat már nem először tesz tanúbizonyságot a történelmi folyamatok iránti teljes érzéketlenségéről. A Magyarország elleni eddig soha nem látott össztűz a részvét teljes hiányára mutat, miközben mi, magyarok, a szovjet barakkokból szabadulva, haza akartunk menni Európába.

Nos, ez a magyar dráma.

Az igazi kérdés immár az, hogy ez a mai történelmi gyökerű drámai küzdelem vajon egy lépcsőfok-e a magyarság történelmi meghasonlottságának a meghaladása felé, vagy egy fixálódott nemzeti tragédia egyértelmű jele.

Keménykedés alatt a kettős állampolgárság feltételeinek egyoldalú megváltoztatását értettem. Normális hangnem igencsak elkélne, de erről szó sincs, ugyanúgy ahogy a Fidesz a belpolitikában is képtelen rá.

Ma mindegyik európai országtól reális elvárás, hogy kisebbségeit a többséggel egyenrangúként kezelje. Ha nem így történik, az ellen valóban következetesen fel kell lépni diplomáciai úton. Nem hiszem, hogy ennek bármi akadálya volna. Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik kritikát fogalmaztak meg a szlovák nyelvtörvénnyel szemben: http://www.nyest.hu/hirek/a-szlovak-kormany-elott-az-atfogo-nyelvtorvenyt-ajanlo-et-hatarozat

Ezek alapján sem értem a bíróságos példádat, hiszen már elmúltak azok az idők, amikor a határon túli magyar kisebbség jogai tabunak számítottak, ráadásul senki nincs, aki kölső félként szándékosan közbe akarna avatkozni, pláne nem ellentéteket szítva.

"Miért nem merünk erről nyíltan beszélni egymással és a szomszédos országokkal?"

"És miben segít nekik a magyar kormány, keménykedéssel?"

Tessék. Ezért nem lehet erről nyíltan beszélni. Mert, amikor a kormány normális hangnemben szót emel azért, hogy a magyar nemzetiségű szlovák állampolgároknak legalább ugyanolyan jogaik legyenek, mint a szlovák anyanyelvűeknek a hazájukban, akkor keménykedik.

Ugyanakkor, ha Nyugat-Európa elismerné, hogy a döntés úgymond igazságtalan volt, akár Trianonnál, akár 1945-ben, ezt szégyellniük kéne és megkövetni Magyarországot. Ezt Te elképzelhetőnek tartod Nyugat-Európában? Én kevéssé, mert politikailag csak veszteni lehet az ügyön. Hát egy francia vagy angol hogyan lehetne felelős azért, ami itt történt?

Egy tőlünk távol élő, amerikai, angol vagy francia embert érdekel ez? Ha megpróbálod elmagyarázni miről van szó, ez a válasz: "De hát ez 1920-ban történt! Vagy 1945-ben! Ideje lenne már túl lépni ezen! Más országok is veszítettek területeket, mégsem problémáznak!" Még azt mondanám túl is lehetne, ha ezek az emberek hazájukban ugyanúgy élhetnének, mint az úgymond anyanemzet. De nem ez történt, történik!!! Az ő megbélyegzésükkel lsd. Benes dekrétum - minket, az anyaországot is megbélyegeznek, hiszen mi is magyarok vagyunk, meg ők is!

Trianon utóélete az én szemszögemből így néz ki jelen pillanatban: Van három gyönyörű lányom, amiből kettőt elrabolnak. Mindenféle módon megalázzák, kihasználják, ütik, verik őket. Én mint az egyetlen személy, aki szót emelhetne az érdekükben a bíróságon nem mondhatom el álláspontomat, mert az sérti az elkövető érzékenységét, mivel nehéz gyermekkora volt. Igy aztán a bíróság jogszerűnek tartja további fogvatartásukat, megalázásukat. A harmadik lányom és utódai pedig hetediziglen lelki nyomorék lesz az eset miatt. kb. 2100-ra heveri ki az esetet a család, amikor már nem lesz kiért sírni. Kihez fordujak?

Az eset nyertese pedig egyértelműen a bíróság, mert amig az elkövető a lányokkal van elfoglalva, én meg az elkövetővel addig nem lesz igazi béke és fellendülés ezen a vidéken, és a bíróságnak mindig lesz legitimációja a viszálykodók között rendet tenni, beavatkozni, újabb viszályt szítani.

A helyzetet súlyosbítja, hogy mint mondtam ezek a dolgok szinte kimondhatatlanok. A szocializmusban például, mindegyik szomszédos ország nacionalista volt, mert ők nemzetállamot építettek. Mi nem lehetünk nemzetállam, mert a magyarság 1/3-a - fele az ország határain kívülre került.

Igen, őket is sajnálom. :)

Nem nevezném hiányosságnak azt, ha valaki az embertársai iránt érzett szeretetet nem korlátozza néhány millió másik emberre. :)

Pl. ezt: http://www.gaudi.jobbik.hu/ehhez_erős_hadsereg_kell_gaudi-nagy_trianon_revíziójáról_és_határmódosításról

A Fent és lent blogon remekul megfogalmaznak néhány kérdést, amivel foglalkozni kéne, de ezek alig kerülnek elő: "Fel kell tenni magunknak nagyon komolyan a következő kérdéseket: Mi vezetett Trianonhoz? Miért nem tudtuk kezelni? Milyen helyet képvisel a magyar történelemben? Most akkor végérvényesen szétszakadt a magyarság, vagy mégsem? Miért nem merünk erről nyíltan beszélni egymással és a szomszédos országokkal? Mit teszünk azért, hogy a kisebbségbe került magyarság megőrizze helyi kultúráját és összetartsa közösségeit?"

A többségi elnyomásra meg itt egy példa: http://mandiner.blog.hu/2010/06/15/novak_elod_kisebbseg_szakerto

A szlovák nyelvtörvény kiváló példa egy ország kisebbségének elnyomására, az ilyen utat kell elkerülni. De mégis mit tehetnek ők ez ellen? Beindul egy kölcsönös bizalmatlansági spirál? Abból egyik fél sem kerülhet ki győztesen. Költözzenek át Magyarországra, attól minden megjavul? Remélem senki nem képzeli ezt megoldásnak. És miben segít nekik a magyar kormány, keménykedéssel? Abban jó a kormányunk, de csak belföldön, ahol működik a kétharmad.

Én pedig azokat sajnálom, akiknek még az is tök mindegy, hogy a bráner melyik oldalán állnak. Csak az a lényeg, hogy a baloldalon legyenek...

Trianon-fetisizmus? Ez mit jelent a szótáradban?

Többségi elnyomás Magyarországon? Kivel szemben?

"Aki azt akarja megmondani, hogyan viselkedjen valaki ebben az országban magyar állampolgárként, legyen szó bárkiről, gondoljon arra is, mi várható el egy magyartól mondjuk Romániában román állampolgárként."

Mi várható el egy magyartól mondjuk Szlovákiában szlovák állampolgárként, aminek egy ott élő átlag magyar nem felel meg, de olyan retorziókra számíthat, mint állampolgárság elvétele? Vagy nem szólalhat meg az anyanyelvén nyilvános helyen, mert akkor megsérti a nyelvtörvényt?

Gondolat és szólásszabadság van Magyarországon. Tehát úgy éled meg magyarságodat, emberségedet, ahogy akarod/képes vagy. De vélemény nyilvánítási szabadság is van. Ha elmondod, hogy mit gondolsz erről, akkor az véleményezhető. És ez nem jelenti, hogy a többség előírná, hogy hogyan gondolkozz erről a kérdésről, csak a fent nevezett liberális elvek kerülnek alkalmazásra.

túlbonyolítod..csak fújják..felmondják a leckét.. sekély e kéj...nem is értik miről beszélsz..fasiszta gondolat mi nem erősíti a kiválasztott nép érdekeit..

Azért nem lehet hibáztatni Netmastert, mert az érzelmeket nem lehet igazából leírni hitelesen.

Nem tudod elmondani egy érzelmileg súlyosan sérültnek, hogy mi a szeretet, szerelem.

Vagy ha valaki vak, annak nehéz megértetni, hogy milyen az ha valami kék, vagy zöld, ha süket, akkor hogy milyen szép hangja van az orgonának.

Ha valakiben nincs nemzettudat, mert nem adták át neki gyerekkorától fogva, akkor nem érzi át annak fontosságát, jelentőségét.

Inkább örüljünk, hogy nekünk van, és próbáljuk meg tolerálni Netmaster ilyen irányú érzelmi hiányosságait, legfeljebb vezessük kezét gyengéden, hátha majd egyszer talán már az unokája ismerni fogja nagyjából hogy mit is jelent a magyar röghöz való kötődés...

Te úgy gondolod, hogy mindig tudod, miről beszélsz, pedig láthatóan nem. Akinek állandóan az értelmező szótárhoz kell folyamodnia, annak nagy zűrzavar lehet a fejében. Mindig ezzel a kettős mércével jöttök, pedig a ti oldalatok aztán igazán trükkösen alkalmazza. S hulljon a másikra a sár. Hol tanultad a szócsavarást, a pártiskolán?

Muszáj reagálnom, mert akinek ennyi ferde véleménye és még több célzatos idézete és linkelése árasztja el a topikot, mint neked, azt nem lehet szó nélkül hagyni. AT, Matgab is, Prospero is világosan írt, csak egyetérteni tudok velük. Még az általuk leírtak megértéséhez sem veszed a fáradságot, no ez a baj barátom. Beszéltek párbeszédről, meg értelmes vitáról. Blablabla....

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kettős_mérce

Ez a fránya "objektívkodni akarás" már csak ilyen, nem bírja a kettős mércét. Sajnálom azokat, akiknek kimerül a céljuk annyiban, hogy a bráner jobbik oldalára kerüljenek.

Hihetetlen szemléleted van neked Netmaster...

Számunkra -nemzeti tudattal és öntudattal rendelkező emberek részére- ez a kozmopolita polkorrekt önmagunkat kívülről figyelő, objektívkodni akaró nézetszemlélet teljesen idegen és felfoghatatlan.

Mi ugyanúgy nem tudjuk a magyar nemzet sorsát kívülről megítélni és pallost törni saját fejünk felett, ahogy egy anya sem tudja szívből elítélni saját gyermekét!

Ez valami sokkal mélyebbről jön, mint amit el lehetne sajátítani, ez generációkon átívelő közösségtudat, öntudat, nemzettudat. Persze van akinek csak lakóhely az országa és úgy is kezeli. A baj akkor van, ha egy adott nemzet - nemzetközösség irányítása kerül olyan kezekbe, akiknek a nemzet maga csak egy megfoghatatlan, értelmezhetetlen fogalom. Egy probléma, amivel kezdeni kell valamit.

Összehasonlítva a Jobbik Trianon-fetisizmusával, azt hiszem pontosan ugyanarról a szellemiségű "nemzeti érzésről" (természetesen valójában semmi köze nincs a nemzeti érzéshez, csúnya szóval inkább többségi elnyomásnak nevezném, bár akkor rámsütik, hogy rettegek :)). Aki azt akarja megmondani, hogyan viselkedjen valaki ebben az országban magyar állampolgárként, legyen szó bárkiről, gondoljon arra is, mi várható el egy magyartól mondjuk Romániában román állampolgárként.

SZVSZ itt sokan jobban rettegnek a liberálisoktól, mint én "bármitől, ami magyar". Illetve remélem nem a fórumon gyakran olvasható különböző, másokat sértő és bántó megnyilvánulásokra gondolsz, mert bízom benne, hogy azoknak semmi közük a magyarokhoz, és csak a szélsőséges "nemzeti" szubkultúrát jellemzik.

Csak részben értek egyet, bűntudat akkor lenne, ha bűnként élnték volna meg 1920-at az érintett nemzetiségek, de ez nekik a függetlenség, önállóság és újraegyesülés mámorát hozta, nem a bűntudatét.

A bűntudat csak 1944-45 eseményei nyomán jött, a szlovákiai kitelepítések, kárpátaljai deportálások, román-jugoszláv népirtások után. Az ezekből fakadó bűntudatra válaszul lettünk "bűnös nemzet", utolsó csatlós, horthysta-fasiszta magyar horda, elnyomók stb.

Tehát ez nem 1920, hanem 1945 következménye, ami 1920-ban megvolt az az 500-1000 éves magyar szupremáciából fakadó kissebbrendűségi érzés és a nyilvánvalóan igazságtalan döntés miatti magyar revíziós törekvésektől való félelem, ez (is) hozta létre a kisantantot.

Már 67 év telt el azóta, így igazából már alig él olyan aki felnőtt fejjel élte volna meg az eseményeket, de ezek az érzések úgy tűnik már zsigerileg beivódtak, legalábbis ez látszik pl. Slota félelemből-kisebbrendűségi érzésből táplálkozó ill. arra játszó, magyar katonai lerohanástól tartó beszédeiből ill. a második vh-s bűnöket makacsul tagadó és a magyarok akkori bűneit kihangsúlyozó történelemszemléletükből.

Köszi!

Jó lett.