Magyarországról, gazdaságról, társadalomról, tartalékokról és úgy általában, ahogy ígértem anno. * A hozzászólás hosszú lesz, mert sokminden jut eszembe a témáról, és így nem biztos, ogy minden ki van fejtve, és adott esetben egy-egy dologra többször is visszatérek. Ha ON kérdés merül fel, arra szívesen válaszolok, a személyeskedésekre viszont egyáltalán nem fogok reagálni. Az ilyen válaszokat “a leghosszabb blog” jeligére a sóhivatal kiadójába kérem címezni :)

Magyarországról, gazdaságról, társadalomról, tartalékokról és úgy általában, ahogy ígértem anno.

*

A hozzászólás hosszú lesz, mert sokminden jut eszembe a témáról, és így nem biztos, hogy minden ki van fejtve, és adott esetben egy-egy dologra többször is visszatérek. Ha ON kérdés merül fel, arra szívesen válaszolok, a személyeskedésekre viszont egyáltalán nem fogok reagálni. Az ilyen válaszokat “a leghosszabb blog” jeligére a sóhivatal kiadójába kérem címezni :)

*

DEVIZAHITELEZÉS ÉS HITELFELVÉTEL

Itt elsősorban le szeretném szögezni, hogy döbbenettel nézem azt, hogy ugyanazok, akik két arcra szidják a devizahitelt felvevőket, hogy mekkora ostobák, hogy ilyet vállalnak, azok szinte teljes átfedésben vannak azokkal, akik azt követelik, hogy a magyar állam devizában adósodjon el. Sőt mi több, ezek után teljes tudathasadásként ugyanezért az önkormányzatokat is ekézik. De az állam, az éppen így adósodjon el, ezzel mutatva példát a lakosságnak. Agyrém az én meglátásom szerint.

Merthát, ha van valami, ami az ambivalencia tökéletes példája, az ez. Elvégre, ha valami rossz, akkor az rossz. És nyilvánvalóan függetlenül attól, hogy azt az állam, önkormányzat, cég, vagy éppen magánszemély csinálja. Tehát ha valaki azt mondja, hogy magánszemélynek, önkormányzatnak súlyos és megbocsájthatatlan hiba a hosszú távú devizában való eladósodás, akkor szerintem tőle éppen az lenne elvárható, hogy az állam esetében is követelje a devizában fennálló adósságok csökkentését, újak felvételének a megakadályozását. Ugyanis, ha valaki azt mondja, hogy az állam számára ez nem kockázat, illetve vállalható, akkor az nem érvelhet a lakossági devizahitelezés ellenében. A kettő ugyanis kockázatosság szempontjából ugyanaz.

Nem szeretném ráadásul állandóan leírni a nyilvánvalót, azt, hogy a devizában felvett hitel kamatelvárását nem lehet nominálisan összehasonlítani a forint kamatokkal, egyszerűen azért, mert a forint kamatok reálértékszámítását csökkenti az infláció, mig a devizában fennálló hitelek esetében ez a tétel gyakorlatilag nem létezik. Ez pedig annyit tesz, hogy egy 6% körüli devizahitel ugyanannyiba kerül Magyarországnak, mint egy 10%-os forinthitel, ugyanakkor a devizahitel mind az ország kiszolgáltatottságát, mind a kamatszolgálatot növeli. Magyarán, még 1-2% reálárfolyam számítás esetében is jobban járunk a forint hitelekkel, mint a devizahitelekkel, avagy, legalább 3-4% kamatkülönbség kell ahhoz, hogy a devizahitel egyáltalán megfontolandó legyen, vagyis jelen esetben 3-4% körüli devizhitel lenne az, amely jobb lenne számunkra, mint egy 10% forinthitel, különösen ha a hozamelvárást és annak teljesíthetőségét nézzük. Mivel azonban ilyen nincs a piacon, ezért a forint hitel még mindig, még ilyan hozamelvárás mellett is jobb a számunkra.

A RENDSZERVÁLTÁS IDŐSZAKA

Elsősorban le kell szögezni, és nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy nemhogy nem volt “veszteséges” a szocialista rendszer, hanem valójában kifejezetten szufficites volt még 1988-1991-ben is a magyar költségvetés, sőt mi több, számottevő kinnlévősége volt az országnak nem egyszerűen a volt szocialista országok irányába, hanem egyenesen a Szovjetúnióval szemben is.

Önmagában tehát a gazdasági adatok egyáltalán nem indokolták a rendszerváltást. Annak más oka volt, egy rendkívül ravasz módon végrehajtott módszertatnnal kényszerítették rá az országot, hogy feladja szuverenitását, önvédelmi képességét, és hogy – a’la opiumháború – megnyissa a kapuit a megszálló haderők (tőke szabad áramlása) előtt, alapvetően a kereskedelem jogok átengedésével.

Ez pedig az, hogy azt mondták, hogy nyugodtan vegyél fel hitelt devizában, hiszen van itt pénz bőséggel, soha el nem fogy. Ennek "örömére" a rendszerváltás ELŐTT és 2008-ban gyakorlatilag nem létezett devizatartaléka az országnak, és pontosan ez volt az oka annak, hogy az országot akkoriban ki tudták csinálni és külöm szépsége a dolognak, hogy mindkét esetben ugyanazok voltak hatalmon.

És ez az, ami nem véletlen.

Déjà vu.

Nem véletlen az, hogy ki lettünk szolgáltatva, ez ugyanis ez ezeknek az ideológiájuk részét képezi. Az, hogy másoknak nyugodtan ki lehet szolgáltatni az országot. Ez volt akkoriban “ügyesen felépítve”, azaz, hogy az egyébként (paradox módon!) jól működő ország tartalékok nélkülivé vált, méghozzá olyan szinten, hogy refinanszírozási problémái léptek fel. Ezt csak ki kellett várnia az erre éhezőknek, és lecsapni, amikor eljött. Az, hogy ez mennyire jól kalkulálható volt, azt éppen az mutatja, hogy az úgynevezett “ellenzéki kerekasztal”, valójában a szabadrablás megtervezése poontosan akkor alakult meg és kezdett működni, amikor ez már várható volt.

Ennek része volt az átmeneti kormány, amelyről már a választások előtt megegyeztek, ahogy a Pokerben a döntőben szokás – előre felosztották a nyereményeket, függetlenül attól, hogy ki és milyen arányban nyer. Ez a kormány tehát akkoriban csak annyiban volt “szabad”, hogy szabadon választhatta meg, hogy – Hofit szabadon idézve – kacagányban és röhögényben menjenek be a Parlamentbe és ne piros nyakkendőben. Annak idején valószínűleg erre utalt Antall a “tetszettek volna forradalmat csinálni”-val, hiszen valójában a választásnak nem volt tétje – mindenképpen az ország ellenes erők vették kezükbe a hatalmat, hiszen az országot térdre kényszerítették a tartalékok megszűntetésével és felélésével, szabad utat adva a megszállóknak és azok kiszolgálóinak. Mondhatni, ez volt a hatalom megtartásának feltétele, az, hogy előtte kiszolgáltatják az országot. Ez az igazság lehetett az, amit akkoriban “Orbán fülébe súgott” a legenda szerint és nem a “kisunokám” című anekdóta.

Így történt az, hogy a hithű kiszolgáló kormány nemzeti köntösben mást sem tett, csak folytatta a kótyavetyét az állami vagyon tekintetében és az állam leépítését minden mértéken felül, valójában teljes káoszt hozva az országra, tökéletesen lerombolva a megszokott közigazgatást és állami hatalmi ágakat. Az így keletkező káoszt a mai napig nem hevertük ki, annak ellenére, hogy 1995-2000 között számottevően igyekezett ezen fordítani a látszólag szocialista, valójában nemzeti konzervatív-liberális kormány, amelyet azok alkottak, akik korábban is utálták az elvhű kiszolgálókat, ezért soha nem lettek legelső vonalas politikusok, ugyanakkor nem is azért voltak hátraszorítva, mert annyira hülyék voltak, hogy nem engedték őket előrébb még az elvbarátaik sem.

Akkoriban történt ugyanis az a megdöbbentő változtatás, hogy egy olyan gazdaságpolitikai fordulat következett, következhetett be, amely teljességgel meglepte az imperialista megszállókat, ugyanis az egész rendszer át lett villámgyorsan alakítva, fenntartható lett a növekedés, megkezdődött a leszámolás az “ingyenességgel”, a Forint rendesen le lett értékelve a piaci értékére és ami mindig elfelejtődik: Ezen időszak alatt a privatizációs bevételek nem felélésre kerültek, hanem élesen szakítva a korábbi gyakorlattal - az MNB tartalékába helyezték el ezen bevételeket.

Ezek után jött a 2000-2002 időszak, amikor Orbánék olyan dolgokat tettek, amelyek mai szemmel már érthetőek, de akkoriban érthetetlenek voltak, nevezetesen át akarták konvertálni a deviza adósságot forintra (többek között ehhez kellett ideiglenesen a magasabb alapkamat), hogy csökkenjen az ország kiszolgáltatottsága, azonban ennek akkoriban egyáltalán nem volt se helye, se ideje, se gazdasági racionalitása, hiszen akkoriban valóban nem volt érdemes forintban hitelezni az országot, annyira olcsó volt a deviza. Én nem írnám azt, hogy “megelőzték a korukat”, inkább azt mondanám, hogy “most jött el az ő koruk”, azaz ugyanazt csinálják most, amit akkor, csak most van értelme és most ezt meg is kell csinálni.

2002-2010 között jött a dráma.

Ekkoriban a vérszemett kapott kiszolgálók szó szerint kiárultuk az ország maradékát, szó szerint minden eladtunk, ami még mozdítható volt és mindezt fel is éltük. Már ekkor szóbakerült a MANYUP lenyúlása, azonban ekkor még VALÓDI ÁLLAMOSÍTÁS formájában, amelyet – szokásosan – úgy képzeltek el, hogy ügyfelet csinálnak a tulajdonosokból, majd az egész MANYUP RENDSZERT eladják annak az értékének a töredékéért. Magyarán, nem visszafolyatták volna a pénzeket az államhoz, hanem a töredékét szedték volna be, ugyanakkor a rendszert fenntartották volna – csakhogy ezúttal már nyiltan államilag nem garantált magánrendszer lett volna belőle a szokásos mélyen áron alul eladás után.

És mindezt azért, hogy még egy-két évig fenn tudják tartani az osztogatást és fenntarthatatlan költségvetést és gazdasági folyamatokat.

Tipikus válságmanagger, fogja magát, odamegy, eladja, ami még érték, ezáltal bemutat egy fiktív könyvelést, amely a “standardok alapján” rendben van, pedig valójában már látszika teljes csőd, hiszen a működőképes részek eladása, kiprivatizálása, megszűntetése után a maradék már nem lesz életképes. Vagyis, sokak számára egészen furcsa, mások számára teljesen nyilvánvaló módon a Bajnai-Oszkó páros nem fordított az ország szekerén, hanem éppen ellenkezőleg, begyorsítani vágyta azon folyamatokat, amelyeket előtte megkezdtek, hiszen tevékenységüket semmi más nem kísérte, csak a pusztítás és a kiszolgáltlatás felgyorsítása, ugyanakkor tudták, hogy ezt már nem tudták volna sokáig csinálni, így igyekeztek mindent nagyon rövid időbe besűríteni. Egyetlen építő, előremutató, jobbító szándékú, valódi rendszerátalakító, vagy annak irányába mutató intézkedést sem tud tőlük senki sem mutatni, kizárólag csak a destruktivitás, vagy arra irányuló diktátumok hű átvétele jellemezte tevékenységüket. Vagyis, teljes tévedés azt hinni, hogy bármin változtattak volna, valójában a rendezőelv alapján inkább csak még magasabb fokozatba kapcsolták ugyanazt, amit elődeik műveltek, csak még kreatívabban könyveltek és még nyiltabban uszított a HAMVAZS Magyarország ellen.

Hasonlóképpen 2002-2010 között történt meg az is, hogy kreatív könyveléssel kettős adósságspirálba kergették az országot, vagyis a FOGYASZTÁST, az ADÓSODÁST, az ELŐREHOZOTT FOGYASZTÁST képesek voltak GDP növekedésnek elszámolni. Ennek a trükknek a része volt a devizahitelezés elterjesztésének erőltetése, mivel tisztában voltak azzal, hogy ezzel a trükkel egyrészt virtuális GDP növekedést lehet elérni (hiszen a fogyasztás a kretén standardok szerint gazdasági növekedést jelent, még ha idegen pénzekből, és uzsorából történik, akkor is), másrészt ezenközben úgy fog tűnni, hogy az államadósság sem nő nagyon, vagy éppen stagnál, hiszen a csökkenő EUR árfolyam miatt forintban kimutatva csökkenőnek tűnik az adósság, magyarán a GDP arányos hiány “szinten tartható, vagy csökkenthető úgy”, hogy masszívan meghamisítják az egyenlet mindkét oldalát, hiszen az adósság értékét úgy csökkentik, hogy lakossági eladósítással csökkentik az EUR árfolyamot – ming a GDP értékét meg ugyanezzel a számmal növelik. Azaz, ahelyett, hogy mindkét értéket reálértéken számították volna, netán éppen egyenesen levonták volna a GDP-ből az eladósodát, ahelyett képesek voltak azt hozzáadni, hiszen “ilyenek a standardok, ezt így kell az Unioban csinálni”. És ez persze azt is elfedte, hogy ezen időszak alatt valójában a TÉNYLEGES TERMELÉS, azaz a GDP alapját ELVILEG képező gyártás, értéktöbblet hozzáadás brutálisan leépült, vagyis valójában 2002-2010 között hihetetlen mértékű recesszió volt Magyarországon, amelynek oka többek között a beruházási, fejlesztési értékteremtő hitelezés teljes leállítása volt, mindez megspékelve azzal, hogy ilyen célra az önkormányzatok sem kaptak pénzt és ők is kizárólag improduktív fogyasztásnövelésre és eladósodásra kaptak forrásokat, amellyel szintén a virtuális GDP növekedést lehetett bemutatni. És ez most a teljesség igénye nélkül csak pár apróság a “trükkök százaiból”, bemutatva a rendszerük működését és annak alapját, rendezőelvét.

Azt persze természetesen ők is tudták, hogy ez a kártyavár össze fog omlani legkésőbb akkor, amikor el kellene kezdeni az IMF+EU+WB hitelt törleszteni, de a megbízók biztosak akartak lenni a kiszolgáltatottság növelésében, ezért 2010-ben a még fanatikusabb híthű kiszolgálókat segítették hatalomba, hogy bebetonozzák a tönkretételt. Szerencsénkre ez már nem sikerült, így 2010-ben maradt még esély arra, hogy erről az útról letérjünk és másfelé menjünk.

Ennek azonban súlyos ára van. Most árazódik ki a rendszerből a hazugság, hiszen nem a haverok vannak már ott, illetve Európában is erősen meggyengült a szélsőséges kiszolgálószemélyzet támogatottsága, amelyet általában (sajnálatos módon) a szélsőjobb erős térnyerése jellemez, hasonlóan Magyarországhoz is. Ezért is fontos meglátni azt, hogy milyen lehetőségek vannak előttünk, és hogy mennyire pengeélen táncolunk, hiszen az ország 2008-ra tényleges olyan állapotba került, hogy valódi fizetésképtelenség, tényleges államcsőd következhetett volna be, hiszen ahogy 1989-ra, úgy 2008-ra is sikeresen tették tönkre az országot a kiszolgálásban hívők.

Vagyis ténylegesen ennek elkerülése végett kellett 2008-ban felvenni 20 milliárd EUR-nyi hitelt, hogy ne tudják bedönteni az országot, ámde ennek igen súlyos ára volt és van: Erre a soha fel nem használt pénzre 6% hozamot kell devizában fizetni a mai napig. Magyarán, ha úgy tetszik, azt tettük, hogy megfizettük azt, hogy “elvonuljanak az idegen seregek”, vagyis “harc nélkül kifizettük az általuk követelt hadisarcot”. Ezért volt feltétel az, hogy a pénzt kizárólag az általuk felügyelt intézménybe, az ő kiszolgálószemélyzetük kizárólagos hatáskörébe helyezzék el, tehát nem azért nem éltük fel ezt a pénzt, mert ilyen rendes volt az akkori kormány, hanem azért nem éltük fel ezt a pénzt, MERT NEM IS ÉLHETTÜK FEL. Ez a sarc alapja a mai napig. Jóvátétel, háborús kártérítés, amit akartok. És mivel ez több, mint a még megmaradt állami vagyon, ezért ez számukra jobb. Node ha nem fizetjük, akkor majd jön az IMF és kényszerít az állami vagyon bagóért való átadására, amelyben a másik oldal azonnal partner lesz a HAMVAZS uszításával, melynek fő motivációja az “állam rossz tulajdonos” című lózung lenne.

HAMVAZS USZÍTÁS ÉS SZABADSÁGHARC 2011-2012

Ezt pedig azért fontos megérteni, mert most jön az igazán lényeges dolog: EZT, EZEKET A PÉNZEKET SÚLYOS ÉS MEGBOCSÁJTHATLAN HIBA TARTALÉKNAK NEVEZNI, EZZEL AZ ÖSSZEGGEL SZEMBEN UGYANIS UGYANEKKORA TARTOZÁS ÁLL SZEMBEN!!

Ez nem tartalék, ez egy adósság fedezete, azaz valójában ennek a kölcsönnek a tartaléknak való kinevezés nem egyszerű einstandolás, hanem egyszerűen olyan állapot, amikor az MNB mind a haszonélvezetet, mind a tulajdonjogot fenntartja magának, a hasznot élvezi, miközben a kötelességekért mégis a költségvetésnek kell helytállnia. EZÚTTAL tehát fontos megérteni, hogy NEM MÁS VAGYONT helyeztük át tartalékba, nem tehermentes eszközök kerültek oda, és nem arról van szó, hogy az MNB vett fel hitelt, amelynek a kamatait saját maga gazdálkodja ki – hanem arról, hogy a kormány nyitott egy bankbetétet, amelyet de facto és de jura ÁLLAMOSÍTOTT AZ MNB, azaz nem engedi a hozzáférést annak, aki a pénzről valójában rendelkezhetne.

Ha úgy tetszik, most megint a HAMVAZS és szélsőségesek csinálják a palávert a bankbetétek miatt, ugyanakkor ez semmi más, csak az, hogy eltereljék a figyelmet arról, hogy éppen a kormány az, amelytől elvették a jogát, hogy egy általa felvett és törlesztett, általa garantált bankbetétről rendelkezhessen! Magyarán, ha valóban az lenne a cél, hogy a betétekről az rendelkessen, akié, akkor a jogszabályba ezt is úgy kell belevenni, hogy a kormány is rendelkezhet azon pénzekkel, amelyeket ő vett fel, rajta kérik számon, amelyet neki kell törleszteni. De láttatok ilyen beterjesztést? Én nem. Mert nem is erről szól, hanem arról, hogy kötelező legyen fizetni erre a pénzre a hozamokat – teljesen feleslegesen a HAMVAZS és eltartói részére.

Hasonlóképpen döbbenetes ostobaság a magánszámlák államosítása, hiszen valójában amióta a pénz==adósság, azóta ez valójában az adósságok átvállalását jelentene, a virtuális számlapénzek világában meg egyszerűen semmit, hiszen egy bank “államosítása” után azonnal eltűnne az összes pénz a számlákról. Magyarán, az állam aztán egyetlen büdös buznyákhoz sem jutna ezen módon és ezt bárki beláthatja, méghozzá egyszerű józan paraszti ész alapján, ahogy azt is, hogy ezt a sz*rt is a HAMVAZS kavarja. Pont ugyanaz, ami felhergelte őket azzal, hogy az állami tulajdonban lévő és állam által fenntartott MANYUP pénzek (tudjátok, amiről írtam, hogy éppen ők akarták privatizálni a haveroknak sz*rért-h*gyért, és most bosszút állnak azért, mert elmaradt a zsíros üzlet és a konc ebből is) állam általi visszavétele ezt vetítheti előre, holott ez csak annak a beteg agyában merülhet fel, aki erre készült és ezt egyáltalán elképzelhetőnek tartja.

És nem véletlen, hogy mekkora uszítás megy, amikor a kormány mondjuk arra GONDOL, hogy a kölcsönt inkább fizessük vissza, mert nincs rá szükségünk. Mert Magyarországnak valóban nincs rá szüksége, de ez azokat, akik abból élnek, hogy eltartják őket, akik ennek a használból élnek és osztanak vissza nekik – nem érdekli, sőt mi több, egyenesen érdekeikkel ellentétes, ezért mindent el is követnek azért, hogy ebből semmi se legyen és extra adókkal kelljen a lakosságot súlytani a sarc kifizetése érdekében.

Éppen ez látható a gazdaságpolitikában is, hiszen az is olyan, amiben semmi új, vagy egyedi nincs, és a magam részéről 2008 óta ezt várom, többé-kevésbé szinte pontosan ugyanígy, ugyanilyen formában. Vagyis én ezen lépésekben éppen nem látom a diktatúrát, szélsőséget, sőt egyenesen szociálisan érzékenynek találom, hogy nem az embereket, hanem az extraprofit termelőket adóztatják meg inkább. És hogy ez nem ördögtől való gondolat (vagy éppen azt másolják, kinek-kinek a saját hite alapján):

http://inforadio.hu/hir/tudositoink/hir-475010

“Nicolas Sarkozy ezt az érvrendszert vette át év végi beszédében, hangsúlyozva, hogy a szociális áfával (SIC! Komoly Áfa emelésről beszélünk!) enyhíteni lehetne a franciaországi járulékprést, ezzel párhuzamosan pedig megadóztatnák azokat az importárukat (SIC! TAG=Vámmentes Európa! Tőke szabad áramlása!), amelyek közvetlen konkurenciát jelentenek a francia cégek számára. (SIC! TAG=A tőkének nincs hazája)“

Mert ebben a logikában szerintem is van rendszer, nevezetesen az, hogy áttérünk arra a gondolkodásmódra, amiben az ÁLLAM – mint olyan – államként működik, azaz igyekszik kézben tartani a folyamatokat, és nem engedi az anarchiát, azaz azt, amikor mindenhol a szabadrablás, illetve a pénzügyi erő, a fegyverek szabad mozgása (tőke szabad áramlása) uralkodik és diktál. És meg kell érteni, hogy ez nem a szocializmus, vagy a diktatúra, hanem egyenesen az ÖSSZES NYUGATI KAPITALISTA ÁLLAM gondolkodásmódja, különösen a kizsákmányolásra szakosodottaké. Magyarán, az állam visszatér, létezik, működni kezd és kezében tartja a folyamatokat.

Más szavakkal nem engedi a demokráciának álcázott pénzügyi diktatúrát.

Vagyis, hihetetlen paradox módon a “szabadságharc” fogalma teljesen nyilvánvaló, arról szól, hogy azt akarjuk-e, hogy ne magyar, hanem idegen uraink legyenek (inter-na-ci-on-alizmus), vagy, hogy a magyarok sorsáról magyarok döntsenek. Avagy, hogy legyenek újra, avagy megmaradjanak az értékek, vagy csak a pénz számítson.

A pénzügyi szabadságharc==a pénz mint egyetlen értékmérő és hatalmi tényezővel szembeni lázadás.

Mert erről van szó kéremszépen, az elmúlt évben ez derült ki, mert ahogy halad előre a “forradalom” úgy hullik le az álca a megszállásról és arról, hogy mennyi és milyen széles vezetékeken szívták ki a pénzt eddig az országból.

Magyarán, nem arról van szó, hogy aki ez ellen “lázad” az a pénzt vetné el, vagy a kapitalizmust, hanem éppen ellenkezőleg, valójában arról, hogy legyen végre az. Azaz, elveti azt, amikor kizárólag a pénz számítson és az a “megbecsülendő”, amikor az ügyeskedők ügyeskedéssel szereznek vagyonokat mások kárára munka nélkül. Ez a küzdelem arról szól, hogy ne csak a pénz számítson, hanem az értékek, a család, a munka, az erkölcs, a becsület, a tisztesség és a kiszámíthatóság. Mint mindenhol a nyugati világban. Aminek pont ez az alapja! Valójában csak errefelé hitették azt, hogy ez a kapitalizmus, miközben ők hülyére röhögik magukat a gyengeségünkön, kiszolgáltatottságunkon és élvezik azt, hogy milyen könnyű ezt az országot kifosztani.

És egészen furcsa módon itt mindenkinek fontos megértenie valamit.

Ez szó szerint arról szól, hogy a saját sorsunkat mi alakítsuk, vagy idegenek kényszeítsék ránk az akaratukat. Mert Magyarországnak nincs pénze, messze nincs annyi, amennyi egy pénztől függő világban a függetlenséget jelenthetné. Itt már régen szó nincs Európáról, meg az európai létről, hiszen ezek a fogalmak időközben teljességgel kiüresedtek, ámbátor a periféria részére igazából soha nem is nyiltak meg. Magyarán, még csak ezt is felesleges úgy beállítani, hogy aki ezen rendszer ellen van, az “EU szkeptikus lenne”, valójában az az igazság, hogy ezek az emberek az “EU realisták”, akik már látják, hogy az EU igazából már nem szól semmiről, csak a pénzügyi diktatúra országokra erőltetésétől oly módon, hogy az államokat IS lebontják, hogy az utolsó ellenállási képesség is megszűnjön a pénz terrorjával, a pénzügyi diktatúrával és a kizsákmányolással szemben. Ezt a példát bárki megláthatja Görögországban, immár Olaszországban és Spanyolországban is, tehát fel kell ismerni, hogy ha nem állunk ellen, akkor ránk is az a sors vár, amely sajnos garantáltan legalább zavargásokhoz, rosszabb esetben polgárháborúhoz vezetnének, mert nálink az embereknek sem akkora tartalékai, sem akkora fizetése nincs, hogy akkora sarcokat megfizethessen. Szó szerint földöfutóvá tennének, de ugye ezt az áldozatot ők vállalják, és mindig lesz kellő jelentkező csinovnyiknak is, mert a konc még mindig édesebb, mint a munka, vagy az ország, avagy a haza fogalma.

2008-ig ez valójában nem látszott, igazából akiknek valami nem tetszett az sem értette, hogy mi az (sajnos ez szokott zsidózásba fordulni teljesen értelmetlenül, feleslegesen és tévesen), 2008-ban ez még nem volt egyértelmű, mert ügyesen működött a Mátrix, de 2011-re teljessséggel összeomlott és ledőlt az álarc, most már látható, hogy vagy mi döntünk, vagy mások. Valójában 2008-ban Magyarországon is csak posztponálni tudták két évvel az ébredést, de tovább itt sem tudták volna fenntartani a hazugságot.

Azaz, a kérdés valójában nem arról szól, hogy Orbán van-e hatalmon, vagy más, hanem arról, hogy MAGYAR úr van a MAGYAR HAZÁBAN. Ezért értelmetlen Heimet, Bokrost, vagy bárki mást előhozni “alternatívaként”, hiszen ők a kiszolgálók oldalán vannak és legfeljebb retorikában, vagy arcberendezkedésben különböznek, avagy ezért felesleges jobboldalon Járaiban, Vargában, vagy másban gondolkodni, hiszen ők meg ezen ideológia mellett fognak tevékenykedni.

Magyarán, mindkét oldal vér következetes volt a rendszerváltástól kezdve, a baloldal kiszolgált (ebbe az Antall kormányt is beleértve), különféle idológiákkal építette le az államot a kiszolgáltatottság növelése érdekében, a jobboldal pedig próbált nemzeti kormányzást, azaz államhatalmat létrehozni.

Ebből a szepontból pedig fontos megérteni, hogy Orbán előbb-utóbb mindenképpen távozik a hatalomból (senki sem él örökké), és akkor legkésőbb más lesz hatalmon, aki pontosan abban a rendszerben gondolkodhat, hozhat döntéseket, amit ők hoznak most létre. Tehát ez nem “észak koreai mintára készülő diktatúra”, hanem éppen ellenkezőleg: Olyan állam, mint bárhol nyugaton, csak nem annyira diktatórikus, és amiben választják a vezetőket, és azok képesek is lesznek az ország érdekeit nézni. Azaz, ha valakinek nem szimpatikus a személye és mást szavaz meg, akkor is lesz lehetőség az önvédelemre, mert annak a személynek is azok lesznek a lehetőségei, mint amik neki voltak. Ez pedig annyit tesz, hogy aki a magyar érdekeket akarja szolgálni MOST és KÉSŐBB is, annak azt kell támogatnia, hogy a magyar érdekekről Magyarországon lehessen dönteni.

Annak idején egyébként én is azért örültem az EU tagságnak, mert azt hittem, hogy ez annyit tesz, hogy a kormányok nem lehetnek hülyék, a szabályokat be kell tartani, de csúfosan csalódtam – nyilvánvalóvá vált, hogy nemhogy erről szó sincs, hanem éppen az ellenkezőjéről van szó: Aki hűségesen kiszolgálja ezt a hatalmat, az hatalomban maradhat, azt mindenben segítik, aki szembeszáll a hatalommal és önállóságra törekszik (egyébként a látszatszabályokon belül), azt meg el akarják taposni. Olyan ez az egész, hogy mindig új szabályokat hoznak, csak hogy ne lehessen kitörni az adósrabszolgaságból.

És ebből a szempontból kell megérteni az MSZMP-t és utódait most már végre egyértelmű lehet bárkinek az eddigi kavarodás: Nem a SZEMÉLYEKET kell nézni, mert a személyek nem számítanak. Ezért nem ugyanaz, amikor valaki az MSZMP tagja, vagy prominense volt és most máshol van – mert az annyit tesz, hogy a VALÓDI ELVÉVEL NEM ÉRT EGYET az MSZMP-nek és utódpártjainak, azok ugyanis MINT SZEREZETEK pontosan ugyanazok, mint szellemi elődei, azok, akik KISZOLGÁLNAK és KISZOLGÁLTATNAK bármi áron, bárkinek, mert csak ehhez értenek, de ehhez nagyon. Ezért mindegy egy úgynevezett szocialistának, hogy milyen urat szolgál, Moszkvát, vagy Brüsszelt, ő csak egy urat nem szolgál: MAGYART. Mert a proli nem tűri sem a nemességet, sem az urat. Neki ne diktáljon senki! Neki elég legyen kiszolgálni a pénzt, mert az “személytelen”. Akkor nem érzi azt, hogy valaki felette áll, különösen ha megengedik, hogy kellő nagy kanállal merhesse a pénzt és ettől “valakinek” látszódjon a sok hülye béna között, akik elől éppen ő veszi el az ételt. Mert sajnos Magyarországon ezt a beteg gondolkodásmódot jelenti ez, azt, hogy valaki elfogadja, hogy VAN ÚR EBBEN AZ ORSZÁGBAN, vagy azt, hogy NE LEGYENEK ERREFELÉ URAK, de bárki más megfelel, akármit csinálna is az országgal, hiszen kiszolgálni bármikor ki lehet őket.

És máris, e’voilá, hirtelen a helyére kerül minden, hogy ki melyik oldalon áll és hogy mit és miért mond. Ugyanakkor, pontosan ebből a szempontból is érdemes megnéni az EU-t, hogy milyen kormányt kíván és miért:

Hiszen hol van mára a 3%-os hiány, meg a GDP arányos államadóssági limit? Szublimált. Pedig eddig arról volt szó, hogy “csak ez számít” és ezért kell terrorizálni és megnyomorítani a népet, mert ha ez meg lesz, “akkor majd jó lesz”. Ez most megvan, és hirtelen mintha soha nem lett volna erről szó. Azóta olyan dolgok számítanak, ami soha eleddig, vagy éppenséggel “azok” esetében nem számított, vagy éppen egyenesen a korábbi megszállók ajánlották figyelmünkbe. Így például az MNB+PSZÁF összevonás egyenesen a magasságos IMF ajánlása(!)volt korábban, tehát egyértelmű, hogy a rendezőelv az, hogy ezek ne úgy történjenek meg, hogy az Magyarország szuverenitását NÖVELJE, hanem úgy, hogy CSÖKKENTSE.

Más szavakkal, akkor javasolják az összevonást, ha az ő emberük kerül oda, ha pedig nem az kerülne oda, akkor tiltakoznak. Ennyit a Jegybank jelenlegi függetlenségéről. És ha visszanéztek, ez a módszertan nem egyszerűen az EU-ba belépésünk óta, hanem már azelőtt is létezett, és valami hihetetlen paradox módon ez alól kizárólag a Horn-Bokros időszak volt a kivétel a szocialisták részéről, mert akkor azon karizmatikus (most mindegy, hogy emberileg ki mit gondol róluk) egyéniségek voltak ott, akik korábban sem tartoztak az elvhű kiszolgálók közé és képesek voltak az ország érdekeit is nézni. Meg is buktatták őket! És éppen azok, akik állítólag a “szövetségeseik” voltak, hiszen valójában a botrányt és a választás elveszítését is az az SZDSZ mitte véghez, aki a “szövetségesük” volt. Csak éppen, nem így, nem ezt a lovat akarták. Tehát képesek voltak inkább bukni, mert azt hitték, hogy Orbán könnyen irányítható lesz. Amikor csalódtak ebben, őt is megbuktatták és egészen 2010-ig képesek voltak AKTÍV CSELEKEDETEKKEL a hatalomban tartani a bábkormányt.

Azaz az EU valójában éppen nem arról szól, amire vágytunk, és ez most fényesen be is bizonyosodott, valójában ez – a szép álomtól eltekintve – az országok teljes függőségbe taszítását szolgálja a pénztőke érdekében, amelyek így könnyedén kényszeríthetik rá akaratukat a korábban szuverén, és ezért ellenállóképes országokra.

Mellesleg, már megint elszólták magukat:

http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-475842

“Az IMF vezetője a CNN-nek: "Várom a tárgyalásokat Magyarországgal"

Magyarországgal, amely egyértelműen az Európai Unió tagja, kiegyensúlyozott és hosszan tartó kapcsolatunk van, és továbbra is fenn kívánjuk tartani ezt a kapcsolatot - mondta a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója a CNN interjújában.

Christine Lagarde hozzátette: jövő héten találkozik az IMF-fel Fellegi Tamás (akit egyébként az interjúban pénzügyminiszternek titulált). [SIC! ENNYIT A HOZZÁÉRTÉSÜKRŐL, MEG ARRÓL, HOGY HOZZÁÉRTŐEN ÉRTÉKELNEK BÁRKIT IS, PLÁNE A KÖZJOGI BERENDEZKEDÉST!!!] "Várom a látogatást és a tárgyalásokat" - fogalmazott a CNN-nek adott interjúban.

[…]

Mint ahogy azt említettem, soha nem állunk fel az asztaltól - fejezte be az interjút a francia vezető.”

Magyarán, röviden, NEM NEKÜNK KELLENEK, NEKIK KELLÜNK MI! Vegyük már észre, hogy nekünk nem kellenek! Ahogy azt is érdemes észrevenni, hogy valami hihetetlen paradox módon vitték bele magukat a zsákutcába, ahogy most visszanyalatjuk velük a fagyit – a pénz ugyanis nálunk van. Magyarán, nem lehet azzal zsarolni minket (a’la Görögország), hogy elzárják a csapot, mert egyrészt nem férnek hozzá, másrészt nincs szükségünk forrásra. Vagyis, egészen hülye helyzet az, hogy mi vagyunk a nyerő pozícióban, mert megfordítottuk az eszközök felhasználását. Erre sem voltak felkészülve, hiszen ha a pénz nem lett volna lehívva korábban, akkor most mehetne a HAMVAZS uszítás, hogy “ha nem csináljuk azt, ami a szabály, meg a standard, akkor elzárják a csapot és csődbe megyünk”… de persze csak akkor, ha nem haver van kormányon. Ha haver, akkor fel kell venni a pénzt… majd hazudnak rá valami ideológiát. Például ezt:

MNB TARTALÉKOK

Az MNB-nek 1988-ban már nem volt tartaléka, és gyakorlatilag 1995-ig is elégtelen volt a szintje. Ebben is nagy változást hozott a Horn kormány, mivel ők 1995-1998 között a privatizációs bevételeket az anekdótákkal ellentétben NEM felélték, hanem tartalékba tették. LEHET ugyan azt mondani, hogy áron alul adtuk el akkoriban amit csak lehetett, de önmagában a cél, a függetlenség és a kiszolgáltatottság eltűntetése miatt mégis elfogadható volt ezen áldozat – valójában a privatizációnak ez volt az egyetlen időszaka, amikor annak KONKRÉT ÉS ÉRTELMES CÉLJA VOLT.

És pontosan ezek az összegek voltak ott még 2008-ban is, mivel az 1998 utáni időszakban ezen tartalékokkal igazából senki sem foglalkozott. És szinte pontosan ennyi ma is az a tartalék, amivel nem áll szemben követelés, vagyis ezeket – és ezek hozamait – lehet valós tartaléknak tekinteni.

Én ugyanis úgy vélem, alapvetően a következőt érdemes figyelembe venni. Van olyan, amikor egy ország tartalékot képez és azt elhelyezi valahol, hogy amennyiben szükséges, azt igénybe lehessen venni. Ez egy tökéletesen logikus elvárás, de csak akkor, ha erre a célra olyan eszközöket allokál, amelyek tehermentesek, amellyel szabadon rendelkezhet.

A TARTALÉKOK TEHÁT AZ ORSZÁG ÉS NEM AZ MNB TARTALÉKAI. AZ MNB CSAK KEZELI ÉS VÉDI AZOKAT, DE NEM NYÚLHATJA LE, NEM SAJÁTÍTHATJ KI AZOKAT IDEGEN ÉRDEKEK SZOLGÁLATÁBAN.

Magyarán, véleményem szerint csak akkor beszélhetünk valódi tartalékokról, ha az valóban tartalék és ahhoz nem tartozik kötelezettség, hiszen minden tartalék lényege az, hogy akkor lehessen felhasználni ÉS ARRA, amire és amikor nagy a szükség van rá. Ebből a szempontból tehát minden olyan pénz, amely nem szabadon felhasználható, az nem tartalék, hanem fedezet és fedezetként is kellene mind könyvelni, mind kezelni, mert így válik érthetővé, hogy fedezetként akkor érdemes pénzt itt tartani, ha a hozzá tartozó kölcsönre szükség van, ugyanakkor ha a kölcsönre nincs szükség, akkor teljesen felesleges rá 100%(!)-ot meghaladó fedezetet képezni. Node akárhogy is hívjuk, akárhogy is kavarjuk, azért abban egyezzünk meg, hogy a fedezetet sem tartaléknak nevezni nem lehet, sem annak könyvelni nem szabadna.

A taratlék egyébként még ma is egyfajta “tabutéma”, amely sem annak idején, sem manapság nincs megfelelően kommunikálva, ami dúrva hiba – ugyanis ezért hiszik például egyes elvakult Bokros gyűlölők azt, hogy akkoriban azért javult a költségvetés, mert a privatizációs bevételeket éltük fel. Ez azonban NEM IGAZ! Akkoriban az MNB-be tényegesen olyan pénzek kerültek, amelyek TEHERMENTESEK VOLTAK, azaz nem terhelték a költségvetést, sőt mi több, szigorúan nem feléltük a vagyont, hanem más formában, de tartalékba helyeztük. Ezért értelmetlen egyébként manapság például az akkoriban lezajló aranyeladásról pampogni, hiszen az sem felélésre került, hanem devizába került letárolásra, nem mellesleg pedig ma több az MNB aranytartaléka, mint akkoriban.

És manapság már az is egyértelmű, hogy ha nincs számottevő devizában fennálló tartozás, akkor erre nem szükséges felesleges fedezetet fenntartani, és azt drága kamatokból finanszírozni. A devizakitettséget leépítése tehát alapvető stratégiai érdek, amelynek a része az, hogy a fedezeteket vissza kell fizetni és azokra ne kelljen feleslegesen extra magas kamatokat kifizetni.

A RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ UTAK

A fentiek alapján, valójában tényleg csak két reális és járható út áll Magyarország előtt:

- megőrzi függetlenségét, és ezáltal szabadon dönthet a sorsáról,

- vagy teljességgel behódol és ezáltal megszűnik önálló államnak lenni, és elfogadja a perifériális rabszolgák életmódját, amiben a gazdagok tivornyáznak, meg tavernáznak, meg spa-ba járnak, de valójában csak a nyomor veszi őket körbe.

Más szavakkal:

- olyan rendszert építünk ki, amiben a kormány a saját útját járhatja,

- vagy olyat, amiben az csak kiszolgálószemélyzet, aki egy delegált minisztériumként végzi el a külföldön előírt feladatokat. Ez utóbbiban a rákosi féle időszaktól kezdve mindig eminensek voltunk, ezt az előző két ciklus is bebizonyította, és az is, hogy pont ezért tűrték meg ezeket a rendszereket, hiszen jó kiszolgálók voltak.

Még másabb szavakkal:

Jelenleg csak háromféle “jelentkező” van a hatalomra:

- A kormányon lévők, amelyek éppen magyar szuverenitásra törekszenek, amellyel egyébként bármely későbbi kormány is élhet,

- A kormányt helyből ellenzők, hiszen ők semmi mást sem akarnak, csak a kizsákmányolóknak való maximális megfelelést, és a Moszkvából... akarom mondani Brüsszelből érkező parancsok és ultimátumok túlteljesítését, vagyis az IMF diktátumok minden erővel, erőszakkal a népre kényszerítését a konc érdekében,

- És azok, akik a jurtavilágot képzelik el, amiben az erő és az erőszak alapján kívánják eldönteni, hogy ki a magyar és ki nem, és erővel képzelik el az ország megrendszabályozását, és a vagyonok, javak újraeolosztását.

Vagyis, MINDEN látszat és elképzelés ellenére, amit a HAMVAZS kavar, jelenleg semmiféle SZEMÉLYI kérdés nincs, mert szó sincs személyekről, személyes ügyekről.

Egyszerűen három ideológia van:

- szabadok leszünk és szabadon döntünk az ország érdekében,

- hithűen kiszolgáljuk azokat, akik az ország kirablásában érdekeltek,

- visszatérünk a sötét középkorba.

SZEMÉLYTŐL FÜGGETLENÜL

Meg kell érteni mindenkinek: MOST (is) IDEOLÓGIÁK közül kell választani, és aki azt hazudja, hogy egyes személyek mást csinálnának, vagy csinálhatnának, az hazudik. Vagy ez, vagy az. És ez nem egyszerűen Orbán kérdés, hanem annak a kérdése, hogy teljesen felesleges azon polemizálni, hogy egy MÁSIK személy csinálhatna-e mást: MERT NEM. Ha a Fidesz mást választ, akkor is ezt az utat fogják járni, ha pedig a Fidesz ellenzői választanak tetszőleges másik személyt, az is ugyanazt az utat fogja járni, azaz kiszolgálja az IMF-EU diktátumokat és ugyanúgy megvereti az országot, mint ahogy megverték 1956-ban, vagy 1989-ben az idegen hatalmak segítségével, akiket már most is behívnának az ország ellenében, mert nincs támogatottságuk és ezt ők is tudják.

AMENNYIBEN UGYANIS ÚGY GONDOLNÁK, HOGY VAN TÁMOGATOTTSÁGUK, AKKOR LEGALÁBB MEGPRÓBÁLKOZNÁNAK EGY KÉK CÉDULÁS VÁLASZTÁSSAL A HATALOM MEGSZERZÉSE ÉRDEKÉBEN, VAGY VÁLASZTÁSOK KIÍRÁSÁT KÖVETELNÉK, NODE ERRŐL SZÓ SINCS, TUDJÁK HOGY A HATALMAT (ezúttal is) CSAK ERŐSZAKKAL ÉS ERŐSZAKBA TORKOLLÓ ESEMÉNYEK KIHASZNÁLÁSÁVAL TUDNÁK MEGKAPARINTANI. EZÉRT NEM SZABAD FELÜLNI AZ USZÍTÁSNAK.

Ráadásul, aki onnan, arról az oldalró, a Hold ugyanazon sötét oldaláról, az nem jöhet máshonnan, mint akik 1956-ban, 1998-ban, vagy 2008-ban, illetve 2010-ig a csődbe vitték az országot. Onnan választani valakit? EZ komoly kérdés lehet még mindig?

VAGY behódolsz, vagy ellenálsz, ehhez képest harmadik út még elvben sem létezhet, nemhogy gyakorlatilag. Namármost, nyilvánvalóvá kell még valamit tenni: Az IMF+EU terrrorfenyegetés remekül kommunikálható képzett és vérgözős, habzó szájú HAMVAZS és a munka nélkül gazdagodni vágyó siserehad olyan ideológiákat fest le, hogy szinte mindenki elhiszi – a másik oldalnak meg marad a “hülyét játszás”, mert bár lehet, hogy Magyarország ezt eljátszhatja, lehet, hogy még hagynak is elmenekülni ebből a rendszerből (amiben 1956-ban is bíztunk), de igazat mondani nem lehet, azt nem tűrnék el.

Csak ennyi a kérdés tehát és emellett és ennek alapján kell állást foglalni, avagy felsorakozni valami mellett. És tisztában lenni azzal, hogy az egyik ideológia miatt 2010-ben már majdnem kitört a forradalom, újbóli hatalomra kerülése esetén tehát rövid időn belül “garantálható” a forradalom. Mert most még hülyíthető a nép, még talán el is lehetne zavarni Orbánt, de utána, ahogy színt vallanának, ahogy kimutatnák a foguk fehérjét, másnapra törnének ki a kontrollálhatatlan zavargások.

Ne adjunk erre esélyt! Ne adjuk meg nekik ezt az örömet!

ÖSSZEFOGLALVA

Egész Európa, az USA gyakorlatilag megoldhatatlan problémákkal küzd, és ezért terelik ránk a figyelmet, hogy ne velük foglalkozzanak.

És hogy ne feledjétek el az ő elképzeléseiket a demokráciáról, imhol egy aktuális példa az ő elképzeléseikről:

http://inforadio.hu/hir/kulfold/hir-475418

amely beszól nekünk demokráciaismeretből?

“[…]a kormánynak bírósági eljárás hiányában is jogában áll őrizetben tartani terrorgyanús egyéneket. Al-Kaida-tagság gyanújában álló nem amerikai állampolgárokat katonai börtönben kell őrizni. Az amerikai hadsereg külföldön is létesíthet fogolytáborokat. Emellett joga van ahhoz, hogy terrorgyanús egyéneket bárhol (Amerikán kívül is) őrizetbe vegyen, kihallgasson, és korlátlan ideig fogva tartson.

Hogy egy hirhedt klasszikust idézzek:

AZ, HOGY MI A DEMOKRÁCIA, AZT MI MONDJUK MEG.

Akár naponta és akár bárminek az ellenkezőjét is. És ezt a HAMVAZS mindig képes meg is magyarázni.

Én tehát békére és nyugalomra intenék mindenkit.

Nem azért, mert szeretem a kormányt, hanem azért, mert túllátok a kormányon és látom a HAZÁMAT és látom azt, hogy kik és milyen módszerrel akarják megkaparintani a hatalmat. A korányok jönnek-mennek, a HAZA marad.

És bármennyire nem szereti valaki ezt a kormányt, a pusztulást nem kívánhatja a Hazájának. Ez utóbbi persze csak azokra vonatkozik, akik ezt a szót ismerik és értik is, és nem azokra, akik momentán csak éppen itt laknak, de egyebekben semmit sem jelent nekik az ország, hanem többnyire a HAMVAZS elkötelezett hívei, hogy ugyanolyan silány legyen errefelé is minden, mint máshol, hogy az ilyen alakok is valakinek érezhessék és mutathassák magukat.

Szerencsére az embereknek nyílik a szeme, ezért is a felhajtás és az uszítás – ne hagyjátok, hogy újra a hazugság sötét árnyéka borulhasson az ORSZÁGUNKRA.